Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyre fokozódó nosztalgiát érezhetünk a régi idők iránt, amikor a repülés még inkább valamilyen exkluzív dolgot jelentett, a stewardessek pedig a szépség megtestesítői voltak. A lányok az egész világon a stewardess szakmáról ábrándoztak, igaz akkor az alkalmasság alapja nem a pszichológiai teszt, vagy az interjú, csupán a casting volt.

Átértékelődött szerepek

A repüléstörténet korai időszakában légitársaságok személyzetüket élő marketingfogásként, reklámeszközként használták fel, vagyis a stewardessek jelentették a légitársaságok arculatát. Manapság sokkal inkább előtérbe kerül a pszichológiai alkalmasság és a biztonsági, illetve egészségügyi előírások elsajátítása. Hiába, más időket élünk.

Ma az utaskísérőkkel szemben támasztott elvárások légitársaságokként változnak. A legtöbb helyen az angol nyelv kifogástalan használatát és az alkalmasságait írják elő, de egyes társaságok megkötik az életkort, sőt a dalmát légitársaságnál a magasságot is.

Megkövetelhetik azt is, hogy az illető tudjon úszni, és ne viseljen szemüveget. Egyéb méretekre vonatkozó megkötést még a Hootersair sem írt elő.

Bízhatunk e bennük?

Az adott járatra beosztott összes légiutaskísérő egy eligazításon vesz részt, ahol a járatra vonatkozó összes információt megkapják. A briefing fontos részét képezi az ellenőrző kérdések megvitatása. Itt elsősorban biztonságtechnikai előírásokról értekezik a személyzet.

Az eligazítás után pontosan ötven perccel a gép indulása előtt menetkészen jelentkeznek a repülőgép kapitányánál. A pilótáknál történt egyeztetés után már közösen mennek a repülőgéphez, ahol mindenki tudja a dolgát. Pótolják az ülészsebekben tárolt fedélzeti újságokat, átveszik a fedélzeti ellátmányt, ellenőrzik a fedélzeten lévő összes olyan berendezést, ami az utasok biztonságát szolgálja.

Kép

 

 

A kiszolgálás mellett a legfontosabb feladatuk, hogy garantálják az utasok számára maximális biztonságot. Az utaskísérőknek vészhelyzetben többszáz emberrel kell foglalkozniuk. Ha pedig nem várt esemény történik a gépen, akkor azt kötelesek úgy megoldani, hogy a többi utas figyelmét ne hívják fel erre.

Néhány éve a MALÉV 090-es new yorki járatán egy 23 éves egri utasnak kilyukadt a tüdeje, illetve mint később megállapították a lyukas tüdőrészbe korábban behelyezett légzést biztosító cső kijött a helyéről, ezért a fiatal hölgy tüdeje össze esett. Az utaskísérők gyors reagálása, helyzetfelismerése, és a rendkívüli életveszélyes helyzet megoldása gyorsan, pontosan és maradéktalanul sikerült.

A vészhelyzeti tervek egyenként lépésről lépésre szabályozzák a cselekvési sort és azt is, hogy melyik légiutaskísérő melyik vészkijáratért felel. Vagyis a személyzet minden tagja tudja mit nyit, hova nyúl, mit tesz bármilyen vészhelyzet esetén.

A légi-utaskísérők az elméleti tudást kézikönyvből, közismert nevén az LKK-ból sajátítják el. Ez a könyv három kötetből álló. Az LKK tartalmazza azokat a technológiákat, eljárásokat, amelyeknek segítségével könnyen, gyorsan és biztonságosan láthatják el a feladatukat. Természetesen ebből az anyagból vizsgát is tesznek, amit nem elég egyszer sikeresen teljesíteni, hanem évente megis kell erősíteni.

A világ egyes vezető légitársaságai úgynevezett Gride alapján is továbbképzik a stewardesseket. A Gride a viselkedéstudomány ismereteinek gyakorlati alkalmazása révén átlépi a kúltúrális korlátokat, és körülményektől függetlenül alkalmazható, instant orvosi, pszichológiai tudást biztosít a személyzeteknek.

Diabétesz, szívroham, mélyvénás trombózis, hányás, agyvérzés, és számos gyors lefolyású sokkos állapotot előidéző rosszullétek kiküszöbölésére, állapotstabilizálására, újra élesztésre is képzik őket.

A stewardessek is tudják, hogy a felszállást megelőző biztonsági bemutatóra senki sem figyel oda. A legnagyobb problémát a mobiltelefonok és a laptopok használata okozza. A járatok legtöbbje nem dohányzó, de mindig akad egy-egy utas, aki  a wc-be zárkózva rágyújt.

Hogyan dolgoznak?

A légi-utaskísérők nem egyszerűen bejárnak dolgozni, hanem ahogy mondják szolgálatot teljesítenek. A szolgálati időt szinte percről percre beosztják nekik. Egyenruhájuk helyes viselését is szabályok rögzítik.

Külön figyelemmel vannak az egyes népek szokásai iránt. Az utasok pl. ugyanazt a kávét isszák, mint a személyzet, amit szigorú előírás szerint adagolnak, de a gyakorlatban ez másként fest.

A legerősebb kávét az olaszok igénylik, de mindig csak keveset, mintha igazi expresszót innának. A magyar utas első kérdése mindig az: "presszókávé?" ugyanabból az erős kávéból ő teli pohárral kap. Egy amerikai ekkora adagtól rosszul lenne. Az amerikai utasoknak hosszú kávét kell főzniük, de legtöbbször koffeinmenteset kérnek. A franciák kávéja az "apré" café, mivel biztos, hogy nem akkor kérik, amikor kínálják, de legalább kétszer kell szervírozni nekik.A leggyengébb kávét az északi járatokon készítik. Arrafelé így isszák, gyengén, de konyakkal.

Kép